Fedélzeti berendezések

 

A repülőgép fedélzeti berendezései megfelelnek a 60-as évek színvonalának. Az elektromos energiafogyasztókat 27 V egyenáram, 115 V-400 Hz egyfázisú váltóáram, és 36V-400 Hz háromfázisú váltóáram táplálja. A navigációs berendezések között a GIK-1 giroindukciós iránytű és a GPK-52AP pörgettyűs féliránytű mellett megtalálható az AK-52P típusú csillagászati iránytű is, valamint az NI-50BMK navigációs indikátor, amely egy derékszögű koordináta rendszerben, a megtett út kiszámítása alapján, folyamatosan jelzi a repülőgép helyzetét. Emellett rádió-navigációs eszközök is a személyzet rendelkezésére állnak. Ezek között az ARK-11 rádióiránytű és az RSZBN-2SZ rádiónavigációs állomás mellett megtalálható az SZP-50M vakleszállító rendszer is, mely a nyugati szabványú ILS rendszerben is lehetővé teszi a leszállást.
A repülőgép fedélzeti rendszerei között megtalálható az AP-28L1 típusú robotpilóta is. A rendszer biztosítja a repülőgép súlypont körüli stabilizálását, a repülőgép automatikus vezetését, a repülési magasság stabilizálását, 120 o-ig, terjedő, maximum, + 30 o-os bedöntésű fordulók automatikus végrehajtását, emelkedést, süllyedést, valamint vízszintes repülési helyzetbe történő kivezetést. A rendszer négy kormánygép segítségével képes biztosítani a repülőgép automatikus vezetését. Ezek közül három a kormányzás három csatornájába, a negyedik, pedig a magassági kormány kiegyenlítőlapjának vezérlésébe avatkozik be. Szükség esetén a repülőgépvezetők a kormánygépek ellenében beavatkozhatnak a repülőgép vezetésébe.
Az AN-26 kommunikációs eszközeit az SZPU-7 fedélzeti telefon, egy rövidhullámú rádióállomás, és két készlet R-802GM típusú ultrarövid-hullámú rádióállomás alkotja. A rövidhullámú eszköz egy R-836 típusú adóból és egy USZ-8K vevőből áll.
A repülőgépet felszerelték egy RPSZN-3N típusú rádiólokátor állomással is. Ennek feladata a föld felszínének megfigyelése, hegyek, zivatarfrontok, szembehaladó repülőgépek felderítése, a széleltérítési szög meghatározása, és egyéb légitájékozódási feladatok megoldása. A lokátor antennája az orrkúp üvegtextolit burkolata alatt található. A rendszer két indikátorral rendelkezik, melyek közül az egyik a navigátor munkahelyén, a másik a repülőgépvezetők műszerfalának középső része fölött található.
A repülőgép személyzete a kor szovjet trendjének megfelelően öt főből áll: a gépparancsnokból, a másodpilótából, a navigátorból, a fedélzeti technikusból és a fedélzeti rádiósból. A személyzet fülkéje nem túl tágas és alaposan tele van hagyományos műszerekkel, valamint a különböző rendszerek kezelőszerveivel. A két repülőgépvezető előtt a repüléshez szükséges és alapvető navigációs műszerek találhatók. A műszerfal középső részén találhatók azok a műszerek, amelyeken a hajtóművek és más fedélzeti rendszerek (tüzelőanyag rendszer, hidraulika rendszer) működését lehet nyomon követni. Ez elsősorban a fedélzeti technikus feladata, aki egy lehajtható ülésen foglal helyet a repülőgépvezetők között. Előtte található a központ szerelvénypad is, amelyről többek között a hajtóművek és fékszárnyak kezelőszervei is. A navigátor munkahelyét a gépparancsnok mögött alakították ki. A műszerfalon a navigációhoz szükséges összes műszer megtalálható, és alapvetően innen vezérelhetők a repülőgép navigációs berendezései. Innen lehet vezérelni a repülőgép fedélzeti lokátorát is. A navigátor buborék ablakába lehet felszerelni az NKPB-7 típusú célzókészüléket, aminek segítségével hajtható végre teherdobás, de bombázásra is lehetőséget biztosít a törzs két oldalára függeszthető bombafelfüggesztőkről. A másodpilóta mögött háttal foglal helyet a fedélzeti rádiós. Az előtte található panelről vezérelhetők a repülőgép kommunikációs berendezései.
Forrás és kép:.hunaf.hu